Az idén nem neveztünk, de
Harryt elvittem magammal, hogy szokja az embereket, és a kutyákat.
Hát ennél mélyebb vízbe be sem dobhattam volna szegényt,de ő nagyon jól tűrte. Egy nagyon pici helyen rengeteg ember bezsúfolva, a ringek
ici-picik voltak,
nagytestű kutyával meg sem lehetett benne fordulni, így igazából a kedvünk is elment, és talán először értünk haza kiállításról időben. És ami nekem hiányzott maga
feeling, mert ez a kiállítás mindig karácsony körül volt, feldíszített fenyővel, egy meghitt hangulattal, de így nagyon üresnek tűnt az egész.