
Tegnap elvesztettük kicsi Bekit, sajnos, még most is csak az értetlenség látszik rajtunk, hogy mi is történt, Kriszta kétségbeesett hangját hallottam egész éjszaka, amikor beleszólt a telefonba, hogy Ági nagy a baj, nem sokat aludtunk, kicsi vörös feje fel fel tűnt amikor kicsit megszunnyadtam, Ahányszor eszembe jut a sírás kerülget, hogy pici kis teste kihűlve fekszik, és már nem érez fájdalmat, talán egy rossz ugrás, volt a vétkes, hogy megrepedt a lépe, és sajnos már műtéttel sem tudtak rajta segíteni, csak az idő gyógyítja majd be a sebeket kisgazdájának Krisztának is, Isten veled kicsi Beki, talán majd egyszer találkozunk valahol, ott ahol vársz ránk.
2 megjegyzés:
Ági,
fogadd őszinte részvétemet. Ilyenkor nincsenek megfelelő szavak... :(
Dia / Kacer
"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána."
Nyugodj békében kicsi Beki
Megjegyzés küldése