Most is, és már régebben is érdekes gondolatok, keringtek a fejemben a sealyham terrierrel kapcsolatban. Mivel én is, és a férjem is kutyáknál a munka vonalakat részesítjük előnyben, hiszen számunkra az adja meg a fajták közötti alapvető különbséget, hogy milyen munkára van kitenyésztve. A sealyham történeteket, és fajtaismertetőket olvasva, és több tenyésztő véleményét hallgatva. számomra még mindig egy kicsit kérdéses, maga a küllemi és a jellembeli összeférhetőség. Mivel a fajta 100 éves múlttal rendelkezik, a homogenitást nem várhatjuk el az állománytól, hiszen több fajta terrierből lett kialakítva. Sajnos írásos feljegyzések nem maradtak fenn a szülőatya Edwards kapitány tenyésztői munkájáról, azonban a szak írók többsége egyetért bizonyos fajtákat illetően, melyek hozzájárulhattak a selayham terrier kialakításához. Az egyik fő probléma a rövid láb volt, melyet valószínűleg a Dandie Dinmont terrier „hozzáadásával” próbált a kapitány elérni. Ezáltal a szőrzetet is puhábbá válhatott. Sokak szerint Edwards a korabeli bullterriereket vagy staffordshire bullterriereket is felhasználta bátorságuk miatt. Sir Jocely Lucas úgy véli, hogy a kapitány a szomszédságában megtalálható, ún. Cheshire terriert használhatta, mely viszont a bullterrier kialakításánál is szerepet játszott. Lucas a süketség előfordulásával indokolja elképzelését. Az általa tenyésztett, kb. egy tucat süket sealyham közül, két kivétellel, mindegyik hófehér volt. Robert Leighton ezzel szemben arra esküszik, hogy a west highland white terrier játszott döntő szerepet a tenyésztői munkában. Ezen kívül elképzelések szerint még a foxi is akialakítási listára tartozik. Érdekes momentum a sealyham belső tulajdonságait illetően, hogy Lucas kapitány falkában vadászott kutyáival, egyszerre kb. egy tucat párt, vagy még többet vitt magával, sőt gyakran a kopókkal együtt dolgoztak terrierjei. Egyértelmű, hogy egy verekedős kutya használhatatlan lett volna. Lucas saját tenyészetéről így nyilatkozott. „Egyidejűleg öt vagy hat párt is a föld alá tudok küldeni, vagy 15 párral fegyveres vadászatra menni. Öt percig sem tartanék meg egy verekedős kutyát, nemhogy tenyésszek vele. Minden más fajtájú fedező kan harcolna egymással féltékenységből, egy sealyham azonban sohasem teheti ezt vadászat közben.” Tehát ezen feljegyzések ismeretében, és a hiányos dolgok találgatásában, a sealyham terriert komoly munkára tenyésztették, mely képes elsősorban a borz és a vidra ellen harcolni. Képzeletében egy kicsi és fürge, fordulékony, erős állkapcsú kutya élt. A kapitány arra törekedett, hogy hosszú testű, rövid lábú kutyákat alakítson ki, viszonylag nagy fejjel és erős állkapoccsal. Edwardes a 12 fontos súlyt tartotta ideálisnak, azonban a legtöbb kutya akkoriban még 17–20 font súlyú volt. Tehát az ősök sok -sok tulajdonsággal, és formával rendelkeztek, ami szerintem a mai állományban is benne van, hiszen ezeket az egyedeket is a tenyésztési alapokban jelen voltak.
Tenyésztésben résztvevő alapok:
Sokszor találok a neten nagyon kedves régi képeket, egy párat ide teszek, hogy azért ez a némiképp hazánkban ismeretlen fajta, mekkora népszerűségnek örvendett az 1930-1960-as években. És ma már szinte alig látni, ezt a bájos kis csoda bogarat.
