2009. április 21., kedd

2009. április 20., hétfő

Gondolatok a tenyésztésről,

Be kell vallanom nálunk a kutyázás igazából, egy nagyon kellemes hobby, nagyon szeretünk velük együtt lenni, és főleg dolgozni, versenyre, és kiállításra egyaránt. Szeretek hozzájuk hazajönni, és ha dolgozom, és elmegyek itthonról pár napra nagyon tudnak hiányozni.
Sok tenyésztővel volt, és van kapcsolatom. Mi igazából nem akartunk soha komolyan tenyészteni, mert nálunk ez nem lét kérdés, és nem a kutyáink által szeretnénk elérni elismeréseket, főleg nem esetleg mások kárán, én a munkámban megtalálom mindazt ami kielégít ilyen szempontból, és velük a szabadidőnket töltjük, és a tenyésztés is hobbi szinten marad. Nagyon sokat olvasom Tóth Móni, westis-skótos blogját, és látom, hogy tyúkanyóként igazgatja a tőle vásárolt kutyusok gazdáit a kiállításokon, és büszkén írja ki a tulajdonosok, és kutyáik nevét, hisz egy jó tenyészethez kevés, hogy ott vannak a kölykök,mert ügye azzal tisztában van mindenki, hogy ha azok nem megfelelő kezekbe kerülnek, akkor hiába a tenyésztő összes munkája, mert bizony kell a másik oldal is, és kell a másik oldalnak is a segítség, és elismerés a munkáért, hogy szívvel lélekkel hozza az eredményeket, és ügye nem magának.
Mi Tigi az angol agarunk tenyésztőjében találtuk meg azt az embert akit, akár éjjel is lehet hívni ha gond van, és az eredményeinket is neki köszönhetjük. Nem a hibákat keresi a kutyán, hanem nagyon finoman elmondja, hogy lehetne jobb, és ami nagyon érdekes, hogy egy versenyen ha Tigi nyer ugyan úgy örül, mintha a az ő tulajdonában lévő kutyák nyernének, és nem a kifogásokat keresi, hogy miért nem a nála lévő, hanem szívből örül. Mondták már sokan, hogy ne legyél elájulva, ez azért van mert tőle van kutyád, én pedig kinevettem hát persze hogy azért van hisz gondoskodik az általa tenyésztet utódokról, és ha minden tenyésztő így gondoskodna nem lenne kire mondani, hogy ne legyél tőle elájulva :o)))