2010. július 11., vasárnap

Élménybeszámoló WDS

A történet év elején kezdődött, a kérdés az volt, hogy milyen módon jutunk ki Dániába. Volt egy csapat akik azt mondták, hogy kiállításra elviszik a kutyákat, és felvezetik, ez egy ideig működött is, igaz már akkor elég érdekesen, mert ha akarunk megyünk, ha akarunk nem, a benevezett kutya esetleg otthon marad, de nem számít, csak a saját kutyák kikerüljenek, tehát azért voltak itt ígéretek szépen, bár utólag már szinte mindenki másképp emlékezik.
Szóval nevezzem a kutyát kikerül, és fel is lesz vezetve, többször telefonáltam többfelé, és pontosan emlékszem kitől milyen választ kaptam. Majd az utolsó előtti pillanatban, mély hallgatások közepette, jött a felismerés, hogy ígéret ide, vagy oda bizony Charlie nem kerül ki Dániába, de hát tudjuk szegény emberek azok akik még ígérni sem tudnak !!
Akkor kezdtem el utat keresni, hogy én is ki tudjam vinni a kutyám. Hálás köszönettel tartozom Oláh Tündének, velük ugyan a sors úgy hozta hogy nem mentünk ki, de szervezte, és intézte, és adta a lehetőséget, hogy Charlie kijusson Dániába. Sajnos családi okokból én nem tudtam menni, pedig biztosan nagyon jó kis csapat volt az övék is, Csutka ( Nagy Mariann ) pedig más okokból nem tudott abban az időpontban utazni, amikor Tündéék indultak.
A végső felállást Ujlaky Brigi határozta meg, 8 személyes kisbusz 8 utas, és a kuttyok.
Nekik is nagyon köszönjük a lehetőséget, és azt, hogy úgy szurkoltak és örültek minden eredménynek. Én szeretnék elnézést kérni mindenkitől, hogy rajtam nem látszanak ezek a dolgok, de belül, nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szép címekkel tértek haza, de ne menjünk ennyire előre. Indulás Radvánszky Katáék háza elöl, már a bepakolás külön élmény volt, mintha hadsereg indult volna útnak, rengeteg tartalék élelmiszerrel :o) Majd Charlie be a helyére és indulás, ilyenkor mindig a szívem szakad meg, hogy nem látom a kutyámat egy ideig, és izgulok, hogy minden rendben menjen. Nem is mertem telefonálni, de kérés nélkül eljött a nagy nap, amikor Charlie kerül sorra, és persze több terrier is volt velük, pl. Brigi Julcsikája, aki egy tüneményes kislány.
Reggel már nem is lehetett hozzám szólni, még jó hogy olyan munkánk volt, ami lekötötte a figyelmemet, aztán jött egy telefon, Brigi hív, a szívem a torkomban, de ő érzete, hogy milyen izgalomban vagyok, és fokozta egy kicsit :o) adjak weblap címeket, na de eredmény ?? hát az még nincs. Mintha érezték volna az emberek, hogy azon a napon engem minden telefoncsörgés milyen stresszes állapotba hoz, onnantól kezdve csak csörgött, és csörgött, mintha mindenki tudná, hogy ma nekem szívrohamot kell kapnom. Haza felé indultunk amikor végre csutka hívott, és annyit mondott a telefonba, hogy Charlie Világgyőztes,
egyszerűen nem hittem el, nem tudtam mit mondjak, és nem is fogtam fel. Svéd terrier tenyésztő bírónő volt, nagyon szigorúan bírált 17 kitűnő címet adott ki, a többi nagyon jó, jó, és még megfelelt is volt benne, aminek a nagy része, később amikor láttam a képeket úgy éreztem, hogy teljesen jogos volt, a sealyhamok nagy része nem kiállítási felkészítésben lett felvezetve, és úgy gondolom, hogy Csutka nem csak egy nagyon szép kozmetikát tett Charlie-ra, hanem igazán profi módon fel is vezette, úgy döntöttem megtartjuk :o) lehet mást tenni egy ilyen eredmény után :o). Sok tenyésztő megszokja, hogy ha elér egy címet onnantól kezdve bármit ad ki a kezéből, az csak jó lehet, pedig egy alomban sem születik minden kutya Világgyőztesnek. Sealyhamból annyira kevés van, hogy általában, ha valahol kiállításon megjelennek, megkapják a jó eredményeket, és elfelejtik, hogy a sealyhamhoz tartozik egy standard is.
Tehát a mi napunk befejeződött, büszkék is voltunk rájuk és persze a világgyőztes Yorkira és a többiekre is, nem kicsit. Majd Csutka vasárnap telefonált, hogy Charlie nagyon beteg, remeg lázas, és véres a vizelete, mivel Dániában nagyon sok kullancs van, így babéziára gyanakodtunk, de kint nem volt ellene oltóanyag, igaz utólag mindenki mondta, hogy kint maga a fertőzés sem létezik, de akkor még erre nem gondoltunk. Telefon ide-oda, állatorvos, majd a saját állatorvosunkkal való konzultáció után, úgy döntöttek, hogy a kutya kint antibiotikumos kezelést kap, és hajnalban indulás haza. Szerencsére nem babézia fertőzés volt mint ez utólag kiderült, hanem egy erős megfázás, vagy felfázás, de rengeteg izgalmat adott mindenkinek, és a kinti kutyások próbálta segíteni, amiért ezúton is nagyon hálásak vagyunk.
Alig vártam már, hogy haza érjenek, nem is tudtam gondolkodni, csak lássam már Charliet, és azt hogy jól van, de szerencsére jól volt, és én mehettem érte. Szerencsére túl volt már akkor minden betegségen, és nagyon eleven jókedvű volt, és nagyon örült, hogy újra lát, hogy haza jöhet, és kipihenheti ennek a nagy útnak a fáradalmait.
Nagy puszi mindenkinek, és hálás köszönet a törődésért, a felvezetésért, a gyönyörű eredményekért.