Egy utolsó gondolat

Ezt ma kaptam, és nagyon megfogott, köszönöm annak aki leírta, és annak aki elküldte.

""A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
""

Kicsi Beki elment

Tegnap elvesztettük kicsi Bekit, sajnos, még most is csak az értetlenség látszik rajtunk, hogy mi is történt, Kriszta kétségbeesett hangját hallottam egész éjszaka, amikor beleszólt a telefonba, hogy Ági nagy a baj, nem sokat aludtunk, kicsi vörös feje fel fel tűnt amikor kicsit megszunnyadtam, Ahányszor eszembe jut a sírás kerülget, hogy pici kis teste kihűlve fekszik, és már nem érez fájdalmat, talán egy rossz ugrás, volt a vétkes, hogy megrepedt a lépe, és sajnos már műtéttel sem tudtak rajta segíteni, csak az idő gyógyítja majd be a sebeket kisgazdájának Krisztának is, Isten veled kicsi Beki, talán majd egyszer találkozunk valahol, ott ahol vársz ránk.