Ezt ma kaptam, és nagyon megfogott, köszönöm annak aki leírta, és annak aki elküldte.
""A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
""
7 éve
1 megjegyzés:
nem is gondolnám h ennyire megtud viselni, de azóta sem térek magamhoz. KÖSZÖNÖM h nekünk ajándékoztad és remélem nem csalódtál bennem és a családomban, mert remélem tudod h mi nagyon szerettük/jük
beszélni sem tudok róla mert elcsuklik a hangom de minden nap minden órájában gondolok rá
remélem a fájdalom amit érzek enyhülni fog mert most úgy érzem h egyfolytában megszakad a szívem
Megjegyzés küldése