Iza

Nehéz róla írni, még most is könnyek gyűlnek a szemembe, mert Iza szeretete és az , hogy szinte az első találkozásunktól feltétel nélkül elfogadott mint barátot, ami ilyen szinten nem jellemző rá, még mindig nagy hatással van rám. Hiányzik amikor megyek hazafelé és nem üdvözöl a kapujukban, nem szól rám ha véletlen nem veszem észre. Szóval Iza a barátnőm igazi Westi lánya, még július 22.-én átlépte a szivárvány híd kapuját, 11 évesen. Most nagyon hiányzik mindenkinek. Tudták ők is, hogy egyszer el kell majd engedniük, és hogy a mi életünkben az az idő nagyon kevés amit velünk tudnak tölteni, de erre felkészülni nem lehet.