2010. augusztus 29., vasárnap

Mivel telt el ma a nap :o)

2008-ban volt nálunk utoljára alom, már nagyon vártuk őket, tele aggodalommal és izgalommal. Akinek voltak már otthon kiskutyái, tudja, hogy mindegyik kis élet maga a csoda, ahogy a szemünk előtt születnek meg, ahogy fejlődnek, és ahogy beleivódnak a mindennapjainkba. Aggódunk értük, sírunk amikor elkerülnek új gazdáikhoz, és sokszor csak leülünk és elmélyedve figyeljük, amikor önfeledt játékukkal nyugalmat és boldogságot csepegtetnek a rohanó napjainkba.
Hát most mi csak nézzük őket, és minden pillanatot megpróbálunk megörökíteni amit csak lehet.




Greta Garbo


Grace Kelly


Ginger Rogers


Gloria Estefan


Gregory Peck


Speedy Gonzales


Gábriel Garcia Marquez


Gandhi

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

4 megjegyzés:

Muha Judit írta...

Szia Ági!
Annyira szívemből írtad minden sorodat,a picikről.Annyira gyönyörüek.
Kívánunk nekik egészséget,boldogságot,jó gazdikat az elkövetkezendő évekre.
Millió puszi:Judit,Attila

2010. augusztus 29. 19:53
Molnár Ágnes írta...

Nagyon köszönöm Nektek, és persze ha van kedvetek erre kirándulni nagyon szívesen látunk babanézőben is :o)

2010. augusztus 30. 11:52
Andrea írta...

Tényleg nagyon szépen megírtad, szívemből szóltál, bár nálunk nem születtek még babák, de gyermekkorom kutyusának, Vakarcsnak igen, és én ezt ugyan így átéltem, az aggódást, a féltést, a félelmet, hogy jó gazdái lesznek-e, stb. Még oda is eljutottam, hogy figyelemmel kísértem a gazdiknál lévő kölyköket, pedig ők "csak" keverék kutyusok voltak.
Gratulálok hozzájuk, sok boldog pillanatot kívánok és persze a legeslegjobb gazdikat! :)
Ja, és persze amint nagyobb kort érnek el, elmegyek babalátogatóba!
:)

2010. augusztus 31. 8:24
Molnár Ágnes írta...

Természetesen most már megsértődünk, ha nem jössz :D

2010. augusztus 31. 9:27

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)