A minap kaptam egy üzenetet, hogy kis Bijou fia, Luxemburgban Fiatal Luxemburg Champion címet ért el, és a terrier csoportban BOG3 ami nagyon kiváló eredmény, hiszen még nincs egy éves.
Ilyenkor egy kicsit furán érzem magam, olyan időkerék, vagy nem is tudom mi az ami betelepszik a gondolataimba, és megjelennek az emlékek. Az első emlék amikor Scarlet O'Hara, Bijou mamája megérkezett hozzánk, majd azok a napok, amikor fedeztetni voltunk Olaszországban Scarletet, amikor a kezünkbe születtek ezek a kis életek, és 3-4 hónapos korukig minden lépésüket figyeltem, ha valami bajuk volt, rögtön orvosolni próbáltuk, ha játszottak játszottunk velük, amikor pedig elköltöztek szomorúak voltunk, főleg amikor kicsi Bijou ment vissza a papája családjához, ő egy kis törékeny lélek, egy nagyon érzékeny kislány volt, és amikor a párom elindult vele, csak potyogtak a könnyeim. Nagyon boldog voltam amikor megkaptam az első képeket, hogy minden rendben van, majd az első kiállítási eredményt, majd később az első hírt, hogy vőlegénye van, majd a képeket a kicsikről, és most, hogy úgy mondjam az első unoka kiállítási eredményét.
Tiszta szívemből gratulálok nekik, Angelának és Chiarának , és kívánom, hogy érjenek el még sok szép eredményt.
Mindig szeretettel gondolunk rájuk, és a kis Bijoura, és a kis CHAKO-ra.
Aki baba korában ilyen bájos volt:o)
2 megjegyzés:
Jaj, de helyes!
Az embernek tényleg olyan, mintha az unokái lennének!
Szerintem is nagyon helyes, és remélem, nagyon sok örömet okoz majd a gazdiknak, mert ők is nagyon helyes emberek :o)
Tényleg unoka feelingem van :o)
Megjegyzés küldése