Délutáni vendégség :o)

Tegnap napközben elég keményen beütöttem a könyökömet, hát mindenki tudja, hogy ez a népi hiedelmek szerint mit jelent. Nem foglalkoztam vele, bár kezdem azt hinni, hogy nem véletlenül mondják az emberek, ha viszket a tenyered bal vagy a jobb, vagy ha beütöd a könyököd.
Szóval délután egy ismeretlen telefonszám, és ismerős hang, hogy eljönnének megnézni a babáinkat, rögtön átfutott az emlékeimben ez a könyökös dolog, és elsőre inkább meglepetés lehetett a hangomban, de nagyon örültünk neki, hogy ilyen emberek akikkel az ismeretség már közel 20 évvel ezelőtt is kutyás körökben kezdődött, és persze mondhatjuk, hogy kicsi a világ mert egy településen laktunk nem is messze egymástól, kíváncsiak a mi sealyham babáinkra.
Szóval Andinak volt először bobtail kutyusa a lakó telepen, na ezt a helyet azért nem úgy kell elképzelni mint egy panel rengeteg, hanem egy nagyon kedves kis lakhely, tégla épületekkel kis hátsó kertekkel. Szóval azt hiszem őket lenyűgözték a mi kutyusaink, engem meg lenyűgözött Andi két nagyon helyes kislánya, akik kis csicsergősek szőke angyalfürtökkel, és szeretik a kutyákat.
Remélem nekik is nagy élmény volt :o)